A következő cikk nem csak az esettanulmány megoldásra, de alapvetően az élet minden területére igaz. Amiért különösen fontos mégis ezen a témán belül, mert még a legtehetségesebb embereknek is ezen a területen belül, akik később Mckinsey vagy BCG tanácsadók lesznek, az első prezentációjuk azoknak is iszonyatosan rossz. Mondhatni értékelhetetlen és csak jelentős idő elteltével (embertől és intenzitástól függően) félévek, évek telnek, el mire igazából eljutnak az elfogadható majd a kiváló szintre. Addig pedig nagyon sokpillanatnyi visszaesés, kudarc és kritika várja a jelölteket. De akik elég kitartóak és szívósak és ezek mellett talán a legfontosabb helyén tudják kezelni a kritikát azoknak a jutalma is óriási. Hiszen olyan probléma megoldási, strukturálási és prezentációs képességeket tudnak kifejleszteni, amelyekre óriási igény, van jelenleg és az előrelátható jövőben is a piacon. A következő részben megvizsgálom, hogy miért fontos a kritika majd néhány általános tanács arról, hogy kitől kérjen az ember kritikát a végén pedig saját tanítási tapasztalatból elmondom, azt a négy embertípust, akit én láttam kritikakérésre és, hogy én mit tartok optimálisnak a témában.

Miért fontos a kritika

Az egy nagyon fontos és jó lépés, hogy hozzákezdtél az esettanulmány megoldáshoz! Dolgoztál vele 20-30 órát, lenyomtad a prezentációt és a Q&A-t, majd nyugodtan hátradőltél, hogy minden rendbe…. Hibás vélemény sajnos. A teljes prezentáció igazából nem sokat ér, ha utána nem kérsz visszajelzést a teljesítményedről. Miért?

1. Mivel a te megoldásod és mindent beletettél optimális esetben, te nem tudod reálisan megítélni a teljesítményed.
2. Nincs meg az a +10 év tapasztalatod, általában ami zsűrinek megvan ebben az esetben.
3. Nem tudod, hogy hol kell pontosan fejlődnöd, amire a zsűri általában nagyon jó érzékkel rá tud mutatni, így gyorsabban tudsz fejlődni.
4. Mivel teljesen más emberek vagyunk és máshoz értünk új perspektívára tudnak rámutatni a megoldásodban, amire te egyáltalán nem gondoltál.

Remélem rávilágítottam, hogy miért kell kritikát kérni, de akkor jön a következő kérdés, hogy erre mégis ki alkalmas, hogy jó kritikát adjon? 

Kitől kérjünk kritikát

Talán nagyon nyilvánvalónak tűnik, de nem anyukától és nem barát/barátnőtől! De még a csapattársak sem a legjobbak ebben az esetben, mert túlságosan nagy lehet a személyi kötődés. Itt érdemes keresni egy teljesen elfogulatlan tapasztalt idősebb diákot vagy tanárt, aki kíméletlenül szétszedni a megoldásotokat. Számomra meglepő módon a legjobb és leghasznosabb kritikát mindig attól a zsűritagtól kaptam, aki a legjobban megalázott a Q&A közbe. Mert ő tényleg látja a prezentáció hibáit és általában segítő szándékkal szedte szét, hogy legközelebb jobb legyek. Ezért érdemes mindig a legkeményebb embertől kritikát kérni, mert attól fogtok igazán fejlődni, de ettől függetlenül kérjétek ki az összes tapasztalt ember véleményét, mert mindenki tud nagyon értékes dolgokat hozzátenni a megoldásotokhoz!

De hogyan lehet ezt a legértelmesebben és leghasznosabban felhasználni és ez, hogyan történik a valóságba. Illetve, hogy a tanár hogyan gondolkozik a témáról.

Hogyan fogadják az emberek a kritikát

Akiket én tanítottam azok alapvetően négyféleképpen reagáltak a kritikára.

• Nem is kérik

Azok az emberek, akik nem is kérik azok a legegyszerűbbek. Elkönyvelem őket, mint akiket nem is érdekel, és nem foglalkozok velük. Ha őket nem érdekli, engem miért érdekeljen?

• Kérik, de nem fogadják meg

Tanári szempontból ez a legfrusztrálóbb. Eljönnek kritikáért, lelkesek és buzgón bólogatnak, majd a következő prezentáción megcsinálják ugyanazt a baromságot…. Itt az ember csak csalódottan rázza a fejét és próbál nagyon gyorsan túl lenni rajtuk, ha megint jönnek.

• Csak azt fogadják, meg ami nekik szimpatikus

Ez az első szint, amikor már némi fejlődés is látható. Itt már megfogadják a tanács egy részét de kiragadják a kontextusból ezért csak a teljes tanács 60-70%-át hasznosítják fel.

• Próbálják beleépíteni a saját rendszerükbe

Ezt tartom a legjobb megoldásnak, (ehhez mondjuk, már kell némi tapasztalat a témába) hogy a gyakran ellentmondó véleményeket szintetizálják és csak a legjobbakat tartják meg. Ehhez sok tapasztalat és alázat kell. De ez egy másik cikk témája.

Összefoglalásként

1. Mindig kérjetek kritikát a tapasztaltabbaktól!
2. A lehető legtöbb forrásból szerezzétek be a kritikát.
3. A jó kritikát pedig fogadjátok meg, mert anélkül nincs fejlődés!

Üdv,

Starbuci

Egy esettanulmány versenyen a megoldás prezentálására általában 20 perce van a csapatoknak, melyet 10 perc Q&A követ. A csapatnak tehát 30 perce van bemutatni a megoldását és meggyőzni a zsűrit. Ez így elsőre nem tűnik soknak, de ha okosan használjuk az időnk rengeteg minden belefér. 

A legnagyobb különbség a 20 perces prezi és a 10 perces Q&A rész között a kommunikáció jellegében keresendő. Az előadás alatt -általában - egy irányú kommunikáció zajlik, a csapat vizuálisan is megtámogatva bemutatja azt a stratégiát, javaslatot, amelyet a felvetett problémára adott. Ezzel szemben a Q&A 10 perce már sokkal inkább párbeszéd jellegű, a csapat és a zsűri között interakció alakul ki. Ennek a párbeszédnek is meg vannak a maga szabályai, de ha erre a pár dologra odafigyelünk, jelentősen javíthatunk a megoldásunk minőségén.

1. Legyetek udvariasak: Lehet mindenki számára egyértelmű, de azért nem árt megjegyezni, hogy az udvariasság alapvető követelmény itt is. Ne vágjatok egymás és a zsűri szavába, várjátok meg amíg a másik befejezi a mondandóját. Ne felejtsétek el, hogy a zsűri feladata, hogy a munkátokat darabokra szedje, ilyenkor türelemmel kell velük lenni. 

2. Működjetek csapatként: Nem csak a prezentáció során kell csapatként jól együttműködni, hanem a Q&A szekcióban is. Ha kell segítsétek egymást. Az egész 10 perc még mindig a csapatról és a csapat által közösen lerakott munkáról kell, hogy szóljon. Ne legyenek önjelölt szóvívők, ha lehet mindenki válaszoljon kérdésre.

3. Irányítsátok a zsűrit, használjatok háttérdiákat: A zsűri általában véve a megoldásotok gyenge pontjait keresi. Erre jobb előre felkészülni háttér (back-up) diákkal. A megoldásotokhoz kötődő bizonyos kockázatok már előre látszanak. Azokat a diákat, amelyeket időhiány miatt nem raktatok be előre, itt érdemes valamilyen formában - de semmikép sem erőltetve - előhozni. 

4. Józan paraszti ész: Egy négy- tizenkét- huszonnégy órás esetmegoldás során nyilvánvalóan nincs idő minden részletet kidolgozni, gyakran maradnak ki dolgok, illetve a zsűri tagok kitűnő érzékkel tudnak rákérdezni olyan dolgokra, amikre nem is gondoltatok korábban. Ilyenkor érdemes visszamenni az alapokhoz és használni a józan paraszti eszünk. Kezdjünk el hangosan gondolkodni és a zsűri tag kérdésére alapozva új feltevésekre építve megoldást építeni. Esetleg hozzunk hasonló gyakorlati példákat korábbi tanulmányainkból, munkahelyünkről.  

5. Nem baj ha hibáztatok: Nagyon jó dolog a határozottság és az ha kiállunk a megoldásunk mellett, de egy ponton túl ez is lehet kontra produktív. Mindenki követhet el hibákat és aki nagyon akar az találni fog hibát a ti megoldásotokban is. Egy bizonyos ponton túl nem szégyen elismerni ha hibáztatok, vagy kihagytatok valamit. Ilyenkor érdemes az előző, 4. pontban leírtakat alkalmazni. 

Egy jól összerakott Q&A akár meg is fordíthatja a verseny állását, meggyőzheti vagy akár el is tántoríthatja a még bizonytalan zsűritagokat a megoldásunkkal kapcsolatban. Nem árt erre odafigyelni és a kérdésekre rendesen felkészülni.