Már egy ideje kattogok egy bejegyzésen a kék óceán stratégiáról, de a pénteki Cirque du Soleil show, az Alegria, melyet a franciaországi Lilleben néztem meg  adta meg a végső lökést. A továbbiakban a kék óceán koncepció elméleti hátterét mutatom be, majd mindezt alkalmazom a Cirque de Soleil esetére. 

1. Elméleti háttér

A kék óceán (blue ocean strategy, vagy BOS) koncepció W. Chan Kim és Renée Mauborgne, "Blue Ocean Strategy: How to Create Uncontested Market Space and Make Competition Irrelevant" című könyvében jelent meg először, 2005-ben. Szerintük a világgazdaság felfogható egyfajta óceánként. Véleményük szerint vörös óceánnak tekinthetők a hagyományos piacok, ahol kegyetlen verseny zajlik a fogyasztókért és piaci részesedésért. Ezzel szemben ennek az óceánnak van egy ezidáig fel nem fedezett, ugyancsak értékes része, ezt nevezik a könyvükben kék óceánnak. 

A kék óceán stratégia egyik alapvető gondolata, hogy a termékek értékinnovácóját helyezi a stratégiai gondolkodás középpontjába.  A koncepció lényege, hogy a piaci versengés helyett a versenyhelyzet minimalizálására törekszik, mégpedig úgy, hogy egy új fogyasztói igényen keresztül, új keresletet teremt. Amennyiben a kék óceán stratégiát a hagyományos porteri stratégai keretrendszerben próbáljuk elhelyezni, akkor ez egyértelműen a differenciáló stratégiák közé tartozik. Itt persze érdemes megjegyezni, hogy Michael Porter verseny stratégiákról beszél, a kék óceán célja pedig még mindig a versengés minimalizálása. 

A gyakorlatban számos példát találhatunk kék óceán stratégiára. Az egyetemi vállalatgazdálkodás órák gyakran emlegetett példája az Apple termékei, például az iPod, iPad, de kék óceán jellemzőit viseli az e-bay, vagy a Groupon is. A továbbiakban a Cirque du Soleil példáján keresztül szemléltetem a kék óceán stratégiát.  

2. Cirque du Soleil és a kék óceán

A Cirque du Soleil története egészen a '80-as évekig nyúlik vissza, azokhoz az utcai mutatványosokig, akik a hagyományos cirkusztól elrugaszkodva egy olyan, új, modern showt álmodtak meg, amely szakít a hagyományos cirkusz felfogással. 1981-től Le Club de Talons Hauts néven játszottak, majd 1984-ben vették fel a Cirque du Soleil nevet. A társulat számára az első jelentősebb siker 1987-ben jött el a Los Angelesi Művészeti Fesztivállal. A kilencvenes évek elejétől járták a világ nagy városait és  sorra mutatták be legújabb darabjaikat (például 1992 Saltimbanco, 1994 Alegria, 1996 Quidam). 

A Cirque du Soleil története miért is ragyogó példa kék óceán stratégiára? A társulat alapítói már a kezdetekkor szakítottak a hagyományos cirkuszi gyökerekkel, új alapokra helyezték a modern cirkusz fogalmát (mondhatni "értékinnovációt hajtottak végre"). Miben más a társulat által nyújtott szolgáltatás a hagyományos cirkusztól? A hagyományos cirkuszoktól ellentétben a showban nem szerepelnek állatok (melyek szállítása amúgy is jelentős költségekkel járna) és a hagyományos - általában lepukkant - sátrak helyett hatalmas, elsőosztályú, koncerttermek és arénák adják az előadások helyszínét. 

Amennyiben az üzleti modellen belül a Cirque du Soleil értékajánlatát tekintjük, a társulat által nyújtott show valahol a modern balett, cirkusz és musical metszetében helyezkedik el. A showra jellemző folyamatos ének a musicalekre, a modern tánc a balettra, az artista mutatványok pedig a hagyományos cirkuszra emlékezteti a nézőket.

A Cirque du Soleil, mint üzleti vállalkozás kritikus erőforrásaként jelenik meg a társulat, mint csapat és a szereplők mint egyének. A szereplők között találunk sportolókat, artistákat, táncosokat, valamint énekeseket. A fogyasztói oldalt vizsgálva, a társulat egyértelműen a prémium show-k közé pozícionálja magát és ez az árazásban is egyértelműen megjelenik. Egy-egy előadásra a legolcsóbb jegyek 45 eurótól (kb. 13 000 Ft) kezdődnek.  Tekintve, hogy a társulat folyamatosan turnézik és nincs állandó, a saját tulajdonában álló koncert terem, aréna, a fix költségei is meglehetősen alacsonyak. 

 3. Esettanulmányi háttér

A Cirque du Soleil történetét és a további növekedéssel kapcsolatos kérdéseket számos, az interneten is elérhető esettanulmány (Harvard Business Case is) vizsgálta. Habár a társulattal foglalkozó esettanulmányok fókusza eltérő, mindegyikben megjelenik a kreativitás, a tehetségek stratégiai erőforrásként való kezelésének a kérdése. 

---

A kék óceán stratégia szerzői számos módszertani eszközt (például stratégai tábla) javasolnak a koncepció alkalmazására, melyeket egy későbbi bejegyzésben tervezek részletesen bemutatni. Addig is itt találhattok pár Cirque du Soleil videot:

https://www.youtube.com/watch?v=y8YjtozRX1o

https://www.youtube.com/watch?v=BLouxprAHtQ&feature=fvsr