Egy hete került megrendezésre, immáron XIV. alkalommal, az egyik legrangosabb hazai esettanulmány verseny, az OEV. Ez alkalommal egy rövid interjút készítettünk a rendezvény két főszervezőjével, Soós Verával és Zsólyom Laurával. 

Az idén XIV. alkalommal rendezte meg az EVK szakkollégium az Országos Esettanulmány Versenyt. Hogy kezdődött ez a történet? 

Vera: Idén tizennegyedik alkalommal rendeztük meg az esettanulmány versenyt, ami mára már nagy hagyománynak örvend az EVK Szakkollégiumban. A kezdetek olyan régre nyúlnak vissza, hogy mi is már csak elmondások alapján tudhatjuk, hogyan is indult a történet, ami során az OEV és az EVK szinte egybefonódott. A legelső OEV a Vezetéstudományi Intézet irányítása alatt született meg 1997-ben, ekkor még csak 1 EVK-s tag volt a szervezőbizottságban. A második évtől azonban már minden szervező a szakkolinkból került ki, és kerül ki azóta is.

Miért jelentkeztetek főszervezőnek? 

Vera: Ahogy említettem az előbb is, az OEV szervezése hagyománnyá vált a szakkoliban, én is ebben a szellemiségben találkoztam már vele, mielőtt tag lettem. Először a bevonó táborban hallottam róla, és nekem már akkor is tetszett, hogy 8 fiatal, szinte teljesen önállóan, visz egy fél éven át tartó projektet, és az alapoktól kezdve építik fel azt a hátteret, ami ahhoz szükséges, hogy vállalkozó szellemű fiatalok összemérhessék tudásukat, és értékes tapasztalatokat szerezhessenek, amit biztosan tudnak hasznosítani az egyetemről való kikerülés után is. Szervezőként leginkább a kíváncsiság vezérelt, hogy hogyan is áll össze apró részletekből ez az egész verseny. Az előző évben szerzett pozitív tapasztalatok után jelentkeztem főszervezőnek, mert megszerettem az OEV-t, szerettem volna egy olyan projektet koordinálni, aminek látom az értelmét, ami egyaránt hasznos a versenyzők és a szervezők számára is, és nem utolsósorban szerettem volna továbbvinni egy 14 éves hagyományt.

Laura: Az elmúlt néhány évben nővérem, Adri révén figyelemmel kísérhettem a verseny szervezését, így amikor tavaly bekerültem a szervező csapatba, már akkor gondolkoztam, hogy szeretnék jelentkezni főszervezőnek, az azt követő fél év pedig még inkább megerősített ebben. Nagyon élveztem, hogy a csapat tagja lehetek, és hogy egy ekkora projekten dolgozhatok hét másik társammal. A tavalyi évben is bele-bele láttunk egymás munkájába, tudtuk, hogy kinek milyen feladatai vannak. A XIII. OEV szervezésének a vége felé közeledve Verával egyre többet beszélgettünk a főszervezőség kérdéséről és nagyon örültem, hogy ő is biztos volt abban, hogy a XIV. OEV főszervezője szeretne lenni. Ugyan nem egy terület felelősei voltunk szervezőként, de úgy érzem, hogy nagyon sokat segítettünk már akkor is egymásnak. Szerettem az OEV szervezését és szeretettem volna egy másik oldaláról is megtapasztalni a szervezést. Nagyon örülök, hogy így döntöttem, mert az elmúlt fél évben rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb.

Mit is csinál pontosan egy, azaz két főszervező? 

Vera: A szervező csapat minden évben 8 tagból áll, ebből 2 tag, a főszervezők, koordinálják a csapat munkáját, tervezik meg a fél év menetét, és döntenek a kényesebb kérdésekben. A főszervezők általában az előző év szervezői közül kerülnek ki, így biztosítjuk azt, hogy a csapat vezetése és a projekt irányítása „gyakorlott kezekben” van. Természetesen az operatív feladatokból is kivesszük a részünket, de nekünk az a feladatunk, hogy egy nagyobb perspektívából lássuk át a folyamatot, és ezt megpróbáljuk a szervezők számára is elérhetővé tenni.

Mi volt a legnehezebb az elmúlt féléves szervezésben? Mit tanultatok?

Vera: Habár már egyszer végigcsináltam az OEV-t szervezőként, és tudtam, hogy mit mikor és hogyan kell csinálni, vezetői szerepet most töltöttem be először. Nagyon izgalmas és ugyanakkor tanulságos volt egy kicsit más szemszögből is megtapasztalni a szervezési folyamatot, nekem a legtöbb tanulság ebből adódott. Nagyon új volt, hogy ekkora a felelősség a vállunkon, hogy nagyon sok irányból futottak be hozzánk a megoldandó kérdések, és hogy hétről hétre 6 embernek kellett delegálnunk a feladatokat, ugyanakkor a főszervezőség volt az eddigi egyik legtanulságosabb és legjobb projekt, amiben részt vettem. Hiányozni fog

Laura: Úgy gondolom, hogy azokat a kisebb-nagyobb akadályokat, amikkel a szervezési folyamat során találkoztunk, mindig sikerült a lehetőségek szerint a legjobb módon „leküzdeni”. Tavaly megtanultuk, hogy milyen csapatjátékosnak lenni, idén a legnagyobb feladatunk az volt, hogy megtanuljunk egy csapatot vezetni.

Mit gondoltok, mit lehetne még javítani a versenyen menetén? 

Vera: Habár az OEV szervezésnek már van egy nagyon jól bejáratott menete, természetesen apróságokat mindig lehet találni, mindig lehet kicsit csiszolni, finomítani, még gördülékenyebbé tenni a folyamatot. Ennek érdekében minden verseny után leülünk a szervezőkkel, és közösen értékeljük az elmúlt fél évet, kiemelve azokat a pontokat, amiken szerintük és szerintünk is javítani lehetne.

Laura: A szervezési folyamat az évek alatt egy jól bevált módszerré alakult, de persze mindig akad olyan, amin lehetne változtatni, javítani vagy újítani. Mi is próbáltunk törekedni arra, hogy egy-egy újítást belevigyünk az elmúlt évekhez képest. Szerintem mindig lesznek olyan területek, amiken lehet finomítani, de nagyobb változtatások nem szükségesek.

Tervezitek, hogy a jövőben versenyzőként is részt vesztek az OEV-n?

Vera: Én tervezem igen, mert nagyon tetszik maga az esetmegoldás, szeretném kipróbálni magam egyszer versenyzőként is, megszerezve a másik oldal tanulságait is.

Laura: Én egyelőre azt mondanám, hogy nem; de lehet, hogy jövőre annyira hiányozni fog az OEV, hogy mégis részt veszek rajta 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.